Vegyes idézetek :)

"Életem elvesztette értelmét akkor,mikor azt mondtad már nem szeretsz!"
"Hiába kérem,hogy ne hazudj,te mégis mindig hazudsz nekem..."
"Hiába keresem a szemedben a szivárványt,ha az már elveszett."
"Fájó még,hogy nem szeretsz,de elfeledlek!Ezt itt és most megígérem neked!"
"Élvezed,hogy szenvedni látsz?Hát csak várd ki,fogsz te még utánam sírni."
"Talán engem is felvesz egyszer az a bizonyos hajó,mely a szerelem tengerén úszkál."
"Hiába szeretlek,imádlak,ha te észre se veszed..."
"Bárcsak komolyan vennéd azt amit mondok neked!"
"Most megőrülök érted,de nem lesz ez mindig így telik az idő változunk...egyszer mindennek vége.."
"Mi rosszat tettem,hogy ezt érdemlem tőled?"




"Régen bármerre néztem téged kerestelek, most már önmagam keresem.."


"Csak játék volt te ezt mondod, de látod nekem mostis hiányzol.."
"Ha végre kinyitnád a szemed, talán észrevennéd,hogy mit vesztettél el.."
"Beloptad magad kicsi szívembe, s menekülnél belőle, de már nem lehet!" :D xD


"Féltem,hogy elveszitelek,de rájöttem valójában nemis voltál az enyém.." :(


"Csak 1 csókot kért, majd elment,s talán nemis látom többé...."


"Én birtokollak,de te nem birtokolhatsz " ^^


"Magamnak hazudtam, mikor azt mondtam: nem szeretlek!" :|


"Mért nem mered kimondani, hogy hiányzom, kellek neked? " :O :(


Vajon miért gondolok mindig csak rá?Miért keresem mindenhol csak őt? :(


Tudtam, hogy neki csak játék vagyok! Mégis hagytam, hogy játszhasson velem..:(


Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt egyedül! érted??:O


Vajon meddig foglak ilyen őrülten várni, tudván, hogy soha, de soha nem leszel velem? :(


Talán 1szer majd rájössz, hogy mellettem boldog lehettél volna..


Néha 1szerűbb megcsalni a másikat, mint bevallani, hogy már nem szereted! :(


Azt mondják a remény hal meg utoljára, hát tudod én igazság szerint még mindig abban reménykedek,
hogy elémállsz azzal, hogy már nem bírsz nélkülem élni, folyton csak rám gondolsz...:(


Szemedbe néztem és láttam az irántam érzett szánalmad!
Szeretem a lila színt, feltud vidítani ! ^^


Körül vesznek a barátok, nélkülük nem is tudom hol lennék, lennék-e egyáltalán valaki? :O




..Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni,és úgy akarom élni a életemet,ahogy megálmodom,nem pedig úgy,ahogy mások elvárják...








Ott ültünk a parton és néztük a végtelen tengert, meg a sok sirályt. Mindketten éreztük milyen különleges ez a pillanat, hiszen ember egyik álma, hogy eljusson a tengerhez és hogy ezt azzal teheti, akit szeret szebbé teszi az élményt.






Reggel melletted ébredek, nézem milyen édesen alszol, s várom mikor nyitod ki gyönyörű barna szemed, s amikor kinyitod én hidd el itt leszek melletted. :)




Az erdő mélyén, csak mi ketten, te és én nem is kell más, csak hogy szeress engem és soha ne hagyj el, mert úgy érzem belehalnék..életem része vagy ezt soha ne feledd. : ]




Csak szaladtunk megállás nélkül, nem érdekelt minket semmi, csak hogy mi örökre barátok maradjunk.. :)


Bánom azt az időt mikor még nem ismertelek, hogy az akkor elfecsérelt időt, nem rád fordíthattam, bánom hogy most sem lehetek melleted, de hidd el minden vágyam csak az hogy jól megölelhesselek!




Más lenne nélküled, torz lenne a világ, valami mindenből hiányozna, hiányérzet zavarná a mindennapjaimat, ezért imádom amikor ittvagy velem, és gyötör valami ha nem vagy melletem.


Még nem éltem, nem tettem meg mindent azért, hogy boldog lehessek, de nem félek, mert a jövő előttem áll, s én minden megfogok tenni érte, hogy minél boldogabb legyek. (:




Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.


Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.


Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.
Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled.


- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.


Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?


Te csak mosolyogtál magadban, és azt gondoltad: „Csacsi öreg medvém.”


– Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz elfelejteni. Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott darabig.
– Én akkor milyen öreg leszek?
– Kilencvenkilenc.


Senkinek a véleményére nem vagyok kíváncsi – mondta Füles. – Én nem kérdeztem senkit, én állítottam valamit. Mehetünk az Északi-sarkra, vagy játszhatunk leguggolást egy hangyaboly kellős közepén. Nekem mindegy.


– Halló! – mondta Tigris, és olyan nagyon közelről hangzott a hangja, hogy Malacka felugrott volna, ha Micimackó véletlenül nem ül rajta.


Régen nem láttam Zsebibabát, és ha ma se látogatom meg, holnapra még régebben nem láttam lesz.


– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.


Erdei körökben az a nézet,
hogy a medve szereti a mézet,
ez nem csak afféle szerény
vélemény,
ez tény, tény, tény.


- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De… ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj… de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen…
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
- Mégsem, az nem fordulhat elő… Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyeznivaló?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek… veled leszek.




Villanypóznán himbálózik bennem az én…


Bársonyba csomagol az alkohol,
Valami bennem rosszat szimatol…


Hogy a hintaágyba csak a holnap van hátra, és kész,
Mindenki mindenki szemébe néz…


Gyere el a Holdra velem, odaadom a fél szendvicsem…


Ami él, ideér,
Ereimben táncol a vér,
Lobbanó kén a gyufán, vagyok én.


Jól kiszáradt dohányba tekerem a Holdat,
Pár hajnali csillag a nyelvemre olvad…


Tőlem nem kell, hogy elköszönj,
Holnap már nem emlékszel rám…


Most révbe ér bennem minden szenvedély,
S virágporból, ha itt van, koszos utcákat szippant a nyár.


Mikor az ingem nadrágomba tűrtem, aztán véletlen nálad ébredtem…


Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát
Minden nap egy árnyékkal több vagy,
De nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak,
És önmagamban kereslek,
Csak az álom használ egy öntudatlan testet…


Ne figyelj semmire, a világ pont olyan akar lenni, mint Te!




Senki sem tudja az igazi nevem, senki sem érezheti, ha szeretem.


Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.


Ami fontos úgy ér véget, hogy észre sem veszem.


Megbántad, hogy valaha mellettem álltál?


A szerelmünk olyan mint egy dal:
nem felejtheted el!


Hogy szerelmes vagy, nem ok arra, hogy szeressenek…


Akit nem szeretnek, az mindenütt egyedül van…


Mikor a mélypont magába húz, magába ragad,
már nem látsz semmit csak egy óriási falat,
ami közted és a külvilág között áll,
az ember hiába vár, hiába kiabál,
a segítség nem jön, beragadt,
valahol elakadt.
Magadra vagy utalva, találd meg a kiutat,
hogyha tudod, hogyha mered,
egyszer még lehet saját kezedben az életed….


Elmegyek megváltozok talán jobb lesz az élet
csak egy utolsó ölelés ez minden mit kérek
hogy újra érezzem rajtam karod féltő ölelését
hogy utoljára érezzem szívünk kötelékét…


Lassú lépted zaját hallom kihalt szobám mélyén,
És könnyem megcsillan egykori közös múltunk képén.




Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll – estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny.”


Úgy mentél el, úgy mentél el ahogy jöttél. Semmit sem hagytál és félek hogy semmit sem vittél…


“A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember.”


Ha valaha előfordulhat, hogy egy nap eltelik anélkül, hogy azt mondanám szeretlek, akkor tudd, hogy minden pillanatban azt teszem.


Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.




Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.


“A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett amit éreztem: szeretem… nem hittem, hogy létezik olyan akit így lehet szeretni…”


Néha egész élet rámegy arra az igyekezetre, hogy valaki nélkül próbáljunk meg élni.


Everytime you walk away you take a piece of me with you~ Valahányszor elmész mindig elviszel egy darabot belőlem.


- Rendben van. Felejtsd el a határidőt! Ha ragaszkodsz hozzám, van egy feltételem! Egyetlenegy.
- Feltétel? – kérdeztem fakó hangon. – Miféle feltétel?
Óvatosan, fürkészve nézett rám, és nagyon lassan ejtette a szavakat:
- Előbb gyere hozzám feleségül!
Szájtátva bámultam. – Oké. És mi a poén? Felsóhajtott.
- Összetöröd az önbecsülésemet, Bella! Az előbb megkértem a kezed, és te azt hiszed, csak vicc volt!


Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha – az álom különös valóságában – csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.




Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.




“Az ember bonyolult, ha fáj, úgyérzi felejteni kell.”
Mély álom ringatott el,  csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam  és oly idegen,
mit úgy ismertem én még,  akár a tenyerem.
Az emberek s a táj,  amelyet úgy szerettem,


gyermekkorom kalandos  vidéke ismeretlen.




“Megváltoztál, s így már nem az vagy, aki nekem kellett valamikor, azon a napon…”


- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.


Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?


Te csak mosolyogtál magadban, és azt gondoltad: „Csacsi öreg medvém.”


– Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz elfelejteni. Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott darabig.
– Én akkor milyen öreg leszek?
– Kilencvenkilenc.


Senkinek a véleményére nem vagyok kíváncsi – mondta Füles. – Én nem kérdeztem senkit, én állítottam valamit. Mehetünk az Északi-sarkra, vagy játszhatunk leguggolást egy hangyaboly kellős közepén. Nekem mindegy.


– Halló! – mondta Tigris, és olyan nagyon közelről hangzott a hangja, hogy Malacka felugrott volna, ha Micimackó véletlenül nem ül rajta.


Régen nem láttam Zsebibabát, és ha ma se látogatom meg, holnapra még régebben nem láttam lesz.


– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.


Erdei körökben az a nézet,
hogy a medve szereti a mézet,
ez nem csak afféle szerény
vélemény,
ez tény, tény, tény.


- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De… ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj… de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen…
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
- Mégsem, az nem fordulhat elő… Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyeznivaló?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek… veled leszek.


Nincs hozzászólás »
PostHeaderIcon Idézetek. 229.
2010. december 15.


Villanypóznán himbálózik bennem az én…


Bársonyba csomagol az alkohol,
Valami bennem rosszat szimatol…


Hogy a hintaágyba csak a holnap van hátra, és kész,
Mindenki mindenki szemébe néz…


Gyere el a Holdra velem, odaadom a fél szendvicsem…


Ami él, ideér,
Ereimben táncol a vér,
Lobbanó kén a gyufán, vagyok én.


Jól kiszáradt dohányba tekerem a Holdat,
Pár hajnali csillag a nyelvemre olvad…


Tőlem nem kell, hogy elköszönj,
Holnap már nem emlékszel rám…


Most révbe ér bennem minden szenvedély,
S virágporból, ha itt van, koszos utcákat szippant a nyár.


Mikor az ingem nadrágomba tűrtem, aztán véletlen nálad ébredtem…


Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát
Minden nap egy árnyékkal több vagy,
De nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak,
És önmagamban kereslek,
Csak az álom használ egy öntudatlan testet…




Senki sem tudja az igazi nevem, senki sem érezheti, ha szeretem.


Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.


Ami fontos úgy ér véget, hogy észre sem veszem.


Megbántad, hogy valaha mellettem álltál?


A szerelmünk olyan mint egy dal:
nem felejtheted el!


Hogy szerelmes vagy, nem ok arra, hogy szeressenek…


Akit nem szeretnek, az mindenütt egyedül van…


Mikor a mélypont magába húz, magába ragad,
már nem látsz semmit csak egy óriási falat,
ami közted és a külvilág között áll,
az ember hiába vár, hiába kiabál,
a segítség nem jön, beragadt,
valahol elakadt.
Magadra vagy utalva, találd meg a kiutat,
hogyha tudod, hogyha mered,
egyszer még lehet saját kezedben az életed….


Elmegyek megváltozok talán jobb lesz az élet
csak egy utolsó ölelés ez minden mit kérek
hogy újra érezzem rajtam karod féltő ölelését
hogy utoljára érezzem szívünk kötelékét…


Lassú lépted zaját hallom kihalt szobám mélyén,
És könnyem megcsillan egykori közös múltunk képén.
.


“Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll – estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny.”


Úgy mentél el, úgy mentél el ahogy jöttél. Semmit sem hagytál és félek hogy semmit sem vittél…


“A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember.”


Ha valaha előfordulhat, hogy egy nap eltelik anélkül, hogy azt mondanám szeretlek, akkor tudd, hogy minden pillanatban azt teszem.


Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.
Nincs hozzászólás »




Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.


“A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett amit éreztem: szeretem… nem hittem, hogy létezik olyan akit így lehet szeretni…”


Néha egész élet rámegy arra az igyekezetre, hogy valaki nélkül próbáljunk meg élni.


Everytime you walk away you take a piece of me with you~ Valahányszor elmész mindig elviszel egy darabot belőlem.


- Rendben van. Felejtsd el a határidőt! Ha ragaszkodsz hozzám, van egy feltételem! Egyetlenegy.
- Feltétel? – kérdeztem fakó hangon. – Miféle feltétel?
Óvatosan, fürkészve nézett rám, és nagyon lassan ejtette a szavakat:
- Előbb gyere hozzám feleségül!
Szájtátva bámultam. – Oké. És mi a poén? Felsóhajtott.
- Összetöröd az önbecsülésemet, Bella! Az előbb megkértem a kezed, és te azt hiszed, csak vicc volt!


Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha – az álom különös valóságában – csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.
[ Márai Sándor ]


Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.
[ Márai Sándor ]


“Az ember bonyolult, ha fáj, úgyérzi felejteni kell.”
Mély álom ringatott el,  csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam  és oly idegen,
mit úgy ismertem én még,  akár a tenyerem.
Az emberek s a táj,  amelyet úgy szerettem,


gyermekkorom kalandos  vidéke ismeretlen.
[ Walter von der Vogelweide]


“Megváltoztál, s így már nem az vagy, aki nekem kellett valamikor, azon a napon…”






Gyorsan szalad az idő.. és mikor veled vagyok egész nap olyan mintha csak egy órácska lett volna, olyan jó és mesébe illő veled.


A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem
számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy
megváltoztassuk az életünket”____♥


A foci szabályai valójában roppant egyszerűek: ha mozog, rúgj bele. Ha nem mozog, addig rúgjad, amíg mozogni nem kezd.


A szerelem azt jelenti, hogy két ember: kettő és mégis egy.


A szerelem nem csak ölelésekről, csókokról, “szeretlek”ekről és “hiányzol”okról szól.. szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban amikor éppen Rá gondolsz.


Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben.


” Amikor éljel hozzád érek, tudom a szívünk egyszerre ver “


” Mennyi könnybe lábadt szem, minden percre emlékszem. “


“Megértem… de egyvalamit te is érts meg: az elvesztegetett napokat nem lehet visszahozni, és később bánni fogod. Tudom mit beszélek, fiam.Hidd el!”


‘köszönöm, hogy voltál még akkor is, ha fáj’


Istenem,
mennyire szeretett csókolózni vele! Szerette az ajkát érezni a száján,
szerette, hogy olyan közel van hozzá, szerette a lélegzetvételeit,
szerette… őt?/J. R. Ward/


“.búcsú nélkül mentem el, a szemeimben könnyekkel, és te át sem öleltél engem.”


” .. minden pillanat szenvedés.. ha nem szerethetleek .. “


” .. rajtam már nem segíthet semmi sem, hisz ugyanúgy szeretlek .. hiába.. “


Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem
adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen
kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az
egyensúlyt kettőnk között.


„Cica az énem,zene a létem.Párduc a szívem,húrt penget
bennem!Dallama mélyre hat,Bárki is hallgatja,szíve enyém marad!”


“Ez ugyanaz a szív ami régen is volt, és ugyanaz az arc ki elvarázsolt”


“Olyan ember voltam melletted, amilyen nélküled már soha nem leszek…”


Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és
nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum
újra meg újra csalódok bennük.


“…könnyeket az ember akkor ejt, amikor befejeződik egy álom, és rájön, hogy milyen édes is volt.”




A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.”


” S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (…) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (…) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál. “


Az élet túl rövid, semhogy ráérnénk halogatni a szeretet kifejezését.


ha eszedbe jutok egyszer, emlékezz arra,
volt idő hogy életed hiányom marta….






Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.


,,Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt.”
[Emily Bronte: Üvöltő szelek.]


A vég nem olyan vidám, mint a kezdet…


..amikor szerelmesek vagyunk egy fiúba, és felteszünk egy
dedós kérdést, és nem úgy válaszol rá, ahogy a mesékben a szőke herceg a
királylánynak, akkor jövünk rá, hogy jobb volt, amikor még hittünk a mesékben..


“Az idő mindent megváltoztat. Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem tesz semmit, nem változik semmi.”




Nem kényszerítelek a szerelemre,hisz még nekem sem volt benne részem.”


A legjobb dolog az a képekben, hogy soha nem változnak amikor az emberek igen.


Ismertél milyen vagyok, hallottál nevetni, utoljára láttál engem igazán szeretni.


Aztán egyszer csak itt állsz előttem, pedig nem is vagy az én esetem. Mégis csak egy dolog jár fejemben, hogy Te leszel a végzetem. (8)


“Azt hiszem, én többet gondolok a szerelemre, mint az embernek
általában kellene. Folyamatosan lenyűgöz a puszta ereje, amellyel
megváltoztatja és meghatározza életünket.”


Az óra megtöri a csodát, melyet
alkotott az álomvilág.


„Emlékszem,
hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem: minden csupa
lehetőség… Azt gondoltam: hát innen kezdődik a boldogság! Ez a
kezdete! És persze mindig egyre több jön… Nem jöttem rá, hogy nem a
kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.”
Az Órák c. film


Biztos mindenkivel megestet már. Megesett már , hogy a
döntés pillanatában tudta, hogy valami visszafordíthatatlan hibát követ el,
mégis döntött. Velem is megesett…


Én egy angyal vagyok, te meg egy ördög. Szerintem ennél jobb párosítás nem is lehetne.Én megjavítalak te meg megrontasz. :P


Még csak nem is fáj, hogy félek, elvesztem.


Nincs a szívemnek semmi baja!
Éppen olyan, mint én. Néha bolondul elharapódzik benne a pánik,
megbokrosodik tehetetlenségében, hányja- dobálja magát, aztán belefárad
félelmébe, lehiggad, mint a földönfutó, ha körülnéz és látja, hogy senki se hajt a nyomában !


-Szerinted van ennek értelme?
-Nem kell, hogy legyen, az csak megtörténik, mint mikor először meglátsz
valakit csak úgy, elmegy melletted az utcán, és egymásra néztek egy pillanatra.
Létezik egy ilyen felismerés, mintha tudnátok valamit, aztán a másik elmegy, és
már túl késő bármit is csinálni. És sohasem felejted el, mert ott volt, és te
elengedted. Azt gondolod: “És ha megálltam volna? Mi van, ha megszólítom?
Mi van? Mi lett volna?” Talán csak párszor van ilyen az életben.
-Vagy egyszer!!!


My heart always beating for you. ~ A szívem mindig érted fog dobogni.


*…az ilyen magamfajta ember, ha megszeret valakit, abba az egész lelkét
pillanatok alatt beleadja, beleépíti. hisz neki. és ha a szeretett valaki
ezzel a hittel akárcsak tréfából is játszani kezd, inkább elmegy…*


“Ha egy nap megint elfog az érzés, ha kevés a válasz, több a kérdés, amikor csak zenélnél, vagy írnál, azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.”




Mint régi filmeken a hajnali táj,
egyszerre szép és egyszerre fáj
az a pillanat, ha eljön az érzés,
hogy elköszönni muszáj.


Ki volt már szomorú,  úgy szívből, igazán,
és átvészelte bánatát,
az hangosan köszön,
ha szembejön a boldogság.


Mondják, hogy a lélek halvány,de hogy szív alakú – ugyan mitől?


Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe téged.


Hosszú idő,
húsz emelet;
csillogó üvegek
mögött emberek:
tévét néztek,
vacsoráztok.
Felkiáltok,
de nem láttok.


Csak boldog akarok lenni, ez ellen nem tehet senki,
Csak egyszer végre fájjon a szívem, azt kívánom.


…ha átöleltél is, másra vágytam.


Kidobtam a félelmet és elindultam tovább.
Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát.


Akarni kell a jót,
S a rossz a múltba hull.


Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
Ezt üzenem a nagyvilágnak.


De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.
[hát igen...:)]




Úgy elmondanám ezerszer, hogy elhidd nekem:
Nem kell más…


…egyszer csak itt állsz előttem,
pedig nem is vagy az én esetem.
Mégis csak egy dolog jár fejemben,
hogy Te leszel a végzetem.


Mert van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncolni így engem nem tud senki.


Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.


Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék…<3


…gyere ég és föld között eltévedhetnénk…


Leszek a tűz, mi megperzseli szíved,
Leszek az eredben a dobbanás,
Leszek a fény, a mindent elnyelő,
Leszek a bűn és a feloldozás.


Céltudatosságot tükröz minden szavam, ha a szívem is arra kérne már
Hogy hagyjam én nem állnék le,
tekernék, tepernék, rohannék,
Még a kitűzött célt el nem érném…


Nem az a fontos meddig élünk, hogy meddig lobog vérünk, hogy csókot meddig kérünk, és adunk, hanem az, hogy volt egy napunk amiért érdemes volt élnünk!


Ha rá gondolsz kit el kell feledni. Rádöbbensz, hogy nem tudod feledni. Feledni akarod, de nincs hozzá erőd. Mert tudod még mindig szereted őt!


Gyűlöllek      és szeretlek
de kérded miért teszem?
Mert te kellesz nekem,
senki más
.


Pontosan az vonzott hozzá, oly erősen ami a saját személyiségét is átitatta: a Megközelíthetetlenség.. ‘


*Mindig akkor tűnsz el az életemből, amikor a legnagyobb szükségem lenne Rád..*


*..ha valaki nem veszi észre, hogy eltűntél az életéből, akkor nem is voltál fontos neki sohasem..*


*Már pedig az egész egyszerű. Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk.. és én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd.. -’Tévedtem.’*


Örökkön-örökké szeretni foglak, nekem csak rólad szól a
holnap…


Megijeszt a tudat, hogy az a fiú -aki, esküszöm, különleges
volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi s.eggfej.


Ott volt az a láng, nem hunyt ki egészen, ott volt, s ott is marad mindig: a SZÍVÉBEN…


“Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.”


Újra kislány szeretnék lenni, mert ők még mindig elhiszik, hogy egyszer majd királykisasszony lehet belőlük…*


.a párnámba ivódott illatod, de inkább büszkén hazudom, hogy megvagyok remekül..(8)


..nem maradt más csak a szavaidnak hűlt helye,
ha szívem tudna szólni torka szakadtából üvöltene..




.és akkor megláttam őt.. Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet. (:


-Szeretlek.!
-Hogy is van ez?…addig szeretsz ameddig nincs más… Ha ő visszajönne hozzád, te egy kis sajnálat nélkül itt hagynál engem… pedig tudod jól, hogy érzek irántad. De önző vagy…látod… Visszajött… és te megbocsájtottál neki mindent, amit tett veled. Engem meg itt hagytál… de én nem vagyok önző. Nem keresem ott a boldogságot, ahol nincs rám szükség. Nem fogok semmi problémát okozni neked, ne aggódj… Én szeretlek…és el tudlak engedni, azt remélve, hogy ha velem nem…legalább vele boldog leszel =/ (U)


Nem szabad adnod magad … mert ha tényleg szeret..akkor így jön a
varázsa neked is,neki is… az egésznek…




talán felejtek emlékeket,de érzéseket soha..


“… és megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel…”


Barátom dolga, hogy ott legyen, ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen, ha gyűlölöm, akkor szeressen.


“De majd, ha egyszer – valami csodából – a régi lángot visszanyerhetem, megéneklem e szomorú szerelmet, akkor tán nem fáj, ha emlékezem…”


Nehéz attól búcsúzni.Kit szívünk nem akar feledni.Bár mindez nem is örökre szól.Ha elmész nekem hiányzol.


Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, mint te.


“Olyasvalami ez, amit nem tudok megmagyarázni.De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mi végre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz? Nagy fájdalmaim ez életben Heathcliff fájdalmai voltak;figyeltem és átéreztem őket, kezdettől fogva. Életem nagy értelme: Ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.”




Álmodtam. Tudom, mindenkivel megesik. De ez nem egy szokványos álom volt. Azt álmodtam, hogy az a fiú, akire mindig is vágytam, azt mondja szeret.


Egyszer mindent megtettél azért, hogy láss, halld a hangom, megérinthess. Most pedig úgy teszel, mintha sosem kellettem volna.


Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvigasztalna a tudat, hogy egyszer tényleg sokat jelentettem neked.


“Mikor
nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz.
De sose fordul meg a
fejemben, hogy esetleg nem akarsz…”




” lépj be velem egy világba, ahol mackók élnek nagy titokban.”


” ha valódi amit az ember lát, valódinak is fogja érezni.”


“és ha minden ilyen egyszerű lenne: kell, hogy kelljek neked.éspont.”


..Ha lenne még egy napom, elmondanám mennyire hiányzol amióta elmentél…


“Nem maradtam más ,egy tollvonás a lapon,egy gondolat a dalban,egy falevél a padon,a múltnak emblémája egy elhagyott lélek,miattad meghaltam ,de majd visszatérek”


Van úgy, hogy megnyersz valamit, de másvalamit elvesztesz.




Csalódtam benned élet… máshogy képzeltem el.




Csak az a szép zöld gyep,az fog hiányozni nekem! [:D]


Az élet folyamatos fejlődés. Minden nap számít!


A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.


Több férfi hagyná ott a családját, ha tudná, hogyan kell összecsomagolni.


Ha majd lesz gyerekem, veszek egy ikerbabakocsit, és azt mondom majd neki, hogy volt egy ikertestvére, de nem fogadott szót..


Mondd ki amit ki akarsz mondani, tedd azt amihez kedved van, ne bánj meg semmit és ne hagyd hogy az emberek elgyengítsenek!


Néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz…


Nem kell álmodoznod ahhoz, hogy repülni tudj
A k*b*szott k*rva kokain hozzád is eljut…


És lassan elhiszed talán, hogy nem hiányzom úgy.


Hip-hop háborúzok,
aztán 30 évesen szívinfarktusban kinyúlok.


Azt gondoltam eső esik,
Pedig a csak szemem könnyezik…


Minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó…


minden másodperc árván telik nélküled…


plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá: Hogy semmi sem biztos!


Volt meg szerintem lesz is pár
Akiben már nem, de régen megbíztál…


Veled jó, veled megy a hajó
A nap égethet, vagy eshet a hó…


A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.


Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (…). Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!


A gyűlölet szenvedélyes érzés.


A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.


Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.


Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.


A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.


A magamfajtának nem szabadna embernek lennie. Aki úgy vonzza a bajt, mint én, az nem lehet ennyire védtelen!


Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet.


Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz.


Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.


Te vagy a nap. Az én személyes napom. Te oszlattad el a felhőket.


Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.


Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni.
Vigyázz a szívemre – itt hagytam nálad!


Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! – mondtam. – Az nekem a pokol lenne.


“Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét… Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond “legjobb barátom”. Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír…sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel…érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt… Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: ” Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.




El tudnék veszni ebben a pillanatban, örökre ...


Az,
hogy jó a kedved, azt jelenti, hogy hihetetlenül intelligens vagy, mivel
 tudod, hogy ha az öröm állapotában éled az életedet - amely olyan
intenzív, hogy az öröm érzését át tudod adni a körülötted élőknek is -
az hatással van arra, hogy gyakorlatilag bármely kihívásnak meg tudj
felelni, ami az utadba kerül!


Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az,
élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is.. Ha menni akar,
engedd el!
 Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ,
egyszerűen csak eljött az
ideje.


És lám, ez vagyok
én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít
egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák.
Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is
mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül
lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én
vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik,
jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy
nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes
vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az
is vagyok.


Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid – remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd…


Van pár pillanat, amiért megéri élni,
látszólag semmiség az ember mégis érzi,
jó pár pillanat, van belőle bőven,
kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben,
mikor megszűnik minden, nem számít semmi,
pont így, pont most veled szeretnék lenni …


Az, aki a tanulás miatt sok mindent elhanyagol, sohasem lesz szerelmes, és az életben sokkal többet veszít, mint amennyit a tanulással nyerhet!


Két dolgot nem bírtam elviselni világéletemben.
Az egyik, hogy egyedül vagyok,
a másik, hogy van valaki velem.


A bátorság lényege nem az, hogy a szívnek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudni erről a remegésről …


Amit a szíveddel érezhetsz, soha nem ér véget, mert a szerelem öröktől fogva éget, ezért figyeld, hogy miután megszületsz, élsz magad, vagy a szerelem éltet.


A magány az, amikor belenézel a tükörbe, és nem néz vissza rád semmi…


Álmodj…
Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket…


Örökké szoríts, örökké fájjon,
Örökké lássalak, ne érjél máshoz.
Örökkön örökké érezzem hatalmad,
Elveszíteni soha nem akarlak.


Érints meg egy gondolattal,
Melyből hűs szellő fakad.
Érints meg egy varázslattal,
Melyből a pillanat szalad.
Érints meg egy tekintettel,
Melyből a szerelem marad.
Érints meg a két szemeddel,
Melyből napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal,
Melyből áram szalad.
Érints meg hűs ajkaddal,
Melyből csak csókod marad!


Ne higgy a meséknek!
Minden sztori, amely úgy végződik, hogy ‘boldogan éltek, amíg meg nem haltak’, ökörség.
Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs.
Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele – de az még nem befejezés.
Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést – a halálodat.
Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább.


Ha hagyom, hogy a gyűlölet vezéreljen, torz lelkűvé válok, és végül belepusztulok.


Túl könnyű azt mondani: “mi lenne, ha”, és lefesteni egy tökéletes világ képét.


A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire.


A hatalmad megvan hozzá, hogy elfuss a végzeted elől, de a barátaid iránti érzéseid nem engedik ezt.


Igyekeztem a lehető legkifogástalanabbul viselkedni. Úgy akartam távozni, hogy jó fiúként, jó testvérként, jó barátként maradjak meg az emlékezetükben. Nem akartam, hogy bárki is rossz emléket őrizzen rólam, ha már nem leszek.


Ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét… De nem tudom. A múlt már mögöttem van. Most az volna a legjobb, ha többé nem gondolnék arra, ami volt. Ideje elfeledni a múltat és a jelenbe meg a jövőbe nézni.


talán túl merész, de remélem itt maradsz a happy end-re…


…de most már minden más, nem érzem a távolságot:
nem hiányollak!


Ez szégyen, de úgy érzem talán sosem találok rá az igazira…


…miért keresnék újat, mikor úgy is tudom mi lesz a vége?


Mi a jó a szerelemben, mikor folyton csak fájdalmat okoz?


Gyerünk!Tűnj el a fejemből!


megváltoztathatod az életed, ha akarod…


Én csupán egy madár vagyok, mely már rég elszállt…


Csak vissza gondolok arra ahogyan kezdtük,
S hogyan veszítettük el mindazt, akik voltunk…


Bárcsak odafigyeltem volna:
azt mondták a szerelem bonyolult…


Nem akarom, hogy ennek a pillanatnak valaha vége legyen…


Semmi vagyok nélküled…




…és nem fogom hagyni elmenni.


…ha lemegy a nap már félek az álomtól mert néha becsap:
téged látlak.


Elmúlik minden, egyszer véget ér, nem mondtál semmit,csak szó nélkül elmentél…


szádon szám és kezedben a kezem
tégy amit akarsz már nem számít nekem .




A stílus annyi, mint tudni, hogy ki vagy, hogy mit akarsz mondani, és fütyülni minden másra.


A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia…


Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád.


Divatos holmikat bárki vehet magának, stílust azonban nem.


Minden generáció nevet a régi divatokon, de megszállottan követi az újat.


A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben sem különböznek egymástól.


A divatot követheted, vagy futhatsz utána, de csak akkor fuss, ha elég fiatal vagy!


A divat első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában. Nincs stílustalanabb nő annál, mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában.


A nőknek modern összeállítású ruhatár kell, amelynek darabjai jól variálhatók, viselőjük ezáltal időt takaríthat meg magának. Olyan ruhákra van szükségük, melyekben nemcsak külsőre látszanak öntudatosnak, hanem annak is érzik magukat.


Üzletben: Tud olyan cipőt ajánlani, amely belül nagyobb, mint kívül? :D


A tűsarkot egy nő találta fel, akit homlokon csókoltak.


Nem jó, ha egy színházi este legszebb része az, amikor a sötétben végre le lehet venni a cipőt.


Divatos az, amihez közönséges halandó sohasem jut hozzá, mert mire összegyűjti a rávalót, az régen kiment a divatból.


Egy új kalap nem csak örömet tud kelteni, hanem erőt is ad megvétetni a hozzá illő táskát, kesztyűt és cipőt.


Egy férfi akár egy nap alatt is messzire képes jutni a női ruhák tanulmányozásában, de élete végéig sem tanul meg öltözködni, és nyakkendőt kötni.


Ha egy férfi zsebkendője, zoknija és nyakkendője összeillik, biztosan ajándékba kapta. Nőtől, persze.


Egy orvos sem tud egy nőt úgy fogyók*rára rábírni, mint a tavalyi fürdődressz.


Egy pillantás a női táskába meggyőz, hogy nem csak a pénz boldogít.


A pulóver az a ruhadarab, amelyet a gyereknek haladéktalanul fel kell venni, ha fázik a mama.


Gyorsan felnőnek a gyerekek. Mire észreveszed, a rakott-szoknyás kislány már farmernadrágos nő.


Ha divatos cuccokba bújsz sem leszel más, csupán másnak látszol.


Az első dolog, amit már a térden ülő kisbaba megtanul: vigyázni kell a mama harisnyájára.


A téli divat nagy változást fog hozni. A férjek zsebében mindenesetre.


A sínadrágok már olyan feszesek, hogy az a gyanúm, rá vannak festve a tulajdonosukra. :D


Roppant elegáns nő sohasem megy kétszer ugyanabban a ruhában esküdni.


Nincs az a vallás, amely olyan lelki békét ad, mint a jólöltözöttség.


A társadalom alapja -mennél tovább töprengek, annál inkább elámulok rajta: a ruha.






Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk jóban rosszban.


Ültem a teraszon a cigiket kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.


Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.


A távolság azt hitte, hogy majd közénk állhat…


Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.


Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?


Egy kicsit felráz, egy kicsit ellazít, egy kicsit kikapcsol, de néha jobb is így…:)


Kinyitom,nagyra tárom ablakom,
hátha látom hogy mindenki a másik kezét fogja.


Akarom én nagyon akarom,
hogy a marijuanat ne tekintsük drognak.


Jövök én, de csak akkor ha te kéred…


Vigasz nélkül még van remény a Földön várom, hogy el jöjjön és a Nap kisüssön.


Na most már itt az idő felfogni nem egy nagy paplan az életed mit élsz, nem az álmaidban van. Pörög az élet minden percben folyamatosan.




A valóság azoknak való, akik nem tudják elviselni a kábítószereket.


A szerelem olyan, mint a kábítószer.
Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az
érzésnek.
Aztán másnap többet akarsz.
Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés,
hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek.
Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három
órára elfelejtheted.
De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz.
Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre
tudod elfelejteni.
Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint
a drogos, aki nem kapta meg az adagját.
És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy
megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál
megtenni a szerelmedért.


Nem hallod, üvöltök – lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok – te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök – csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok – míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök – kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök -hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök – korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök – esőért a virág.


…mostanában könnyebb az életet elviselni,mint a tudatmódosítókat.


A drog nem a világot változtatja meg hanem ahogy látod és hallod azt.


Van egy olyan világ ahol a tér és az idő össze ér. A fények elvarázsolnak, a zene átveszi anyagi létformád felett az irányítást. Már nem hallasz hanem hallgatsz, már nem nézel hanem látsz már nem anyagi lény vagy hanem Te vagy maga a zene!


Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.


Szerelem nélkül nem lehet élni. De oxigén nélkül nehezebb.


Megtehetnéd – a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.


Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.


Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.


Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.


Amikor azt mondod: “Feladom!”, gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: “Egek, micsoda lehetőség!”


Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!


Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.


Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.




Az ellentétek vonzzák egymást. Valóban. De nem tartanak össze két embert, és főleg nem hosszútávon. Minden a párjával illik össze. A párunk pedig olyan, mint mi vagyunk, abban az értelemben, hogy hasonló. S mennyire hasonló két cipő, amely egy pár? Lényegileg. A legfontosabb dolgokban megegyeznek. Azt hiszem, Anna, ezért vagyok én boldog a Nagyapáddal. Szerethettük egymást, mert kezdettől fogva összeillők voltunk. Nem kényszerültünk arra, hogy feladjuk önmagunkat. Közösek az értékeink és a céljaink nagy része is, így nem kellett lemondanunk róluk. Hogyan is mondhattuk volna, hogy „szeretlek”, ha közben elvettük volna a másiktól az álmait, vagy ami igazán fontos a számára. Nem mondhatja senki, hogy szereti a virágokat, ha nem öntözi őket. Mi szeretetből önkéntes felelősséget vállaltunk egymás álmaiért. És nem felejtettük el betartani az ígéreteinket!


Sose felejtsd el, Anna, hogy az élet olyan, mint a tenger: lenyűgözően csodálatos, mindig tartogat váratlan meglepetéseket, de mindig erősebb nálunk. Ezért ne haragudj magadra túlságosan, ha egy-egy hajód elsüllyed. A halál is az élet része. A Te feladatod, hogy soha ne add fel, amíg meg nem találod a boldogság szigetét.


Mi olyanok voltunk, mint két gyertya lángja, amely eggyé válik. Sokáig kerestük egymást, de mindegyikünk őrzött egy álmot a szívében. Ő kötődni akart valakihez, akinek odaajándékozhatta az életét, akire rábízhatta az álmait és a biztonságát, és akit szerelemmel szerethetett.Én gondoskodni akartam Róla és megosztani Vele mindent, hogy az életünk feloldódjon egymásban.


Azt szokták mondani, hogy egy férfi először az anyját veszi el feleségül, azután a nővérét, majd a harmadik házasságában a feleségét… ami persze csak viccnek tűnik, de mi öregek már tudjuk, sajnos túl gyakran zajlik így az élet. Idő kell ahhoz, hogy egy férfi megérjen.


Egy kapcsolat olyan, mint ahogy a folyók, a vizek egyesülnek – a folyamat fokozatosan történik meg, mielőtt a tengert elérik. Különbözőek a gyökereitek, ahonnét eredtek, s útközben bizonyos részeitek megtalálják egymást… azután újabb és újabb részek egyesülnek nagyobb folyókká a lelketekben, ahogy telnek az évek. Soha többé nem lesztek már az a kis ér, aki voltatok… de cserébe Tiétek az óceán. Az ember, aki legyőzi a társát, az sosem jut el a tengerhez.


Mindig EGY valakivel beszélsz… ha érted mit akarok kifejezni. Veszélyes dolog a “nőket” és a “férfiakat” egy-egy nagy kalap alá venni és általánosítani.


Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.


Gyakran azon kezdünk el dolgozni egy „kicsit idegen” emberrel, hogy összeillők legyünk, ahelyett, hogy egymást gazdagítva és szeretve lubickolnánk egy olyan emberrel, aki valóban hozzánk illik.


Mindenki a párjával illik össze. A párunk, pedig olyan, mint mi vagyunk, abban az értelemben, hogy hasonló.


Hogyan is mondhatjuk, hogy “szeretlek”, ha közben elvesszük a másiktól az álmait, vagy ami igazán fontos a számára. Nem mondhatja senki, hogy szereti a virágokat, ha nem öntözi őket!


mert vannak dolgok amik nem változnak, például az, hogy milyen vadul és kétségbeesetten szeretem.


“És úgyteszünk mintha boldogok volnánk,de mindketten tudjuk,hogy hazugság…”


“egyszer hinnünk kéne, hogy nincs még vége…”


“.. A harag alatt fájdalom lakozik, de a fájdalom alatt szeretet…”


Nincs az az ember, aki egy másik embert olyannak szeretne, amilyen.
Változtatni akarunk rajta, mert mindig csak látomásokat szeretünk. Ami
valóságos, arra nem vágyódhatunk, éppen azért, mert valóságos. (Paul Valéry)


“Drága Holly!
Nincs sok időm. Nem a szó szoros értelmében, hanem azért, mert éppen fagyit veszel és mindjárt visszajössz. Úgy érzem ez lesz az utolsó levél, mert már csak egy dolgot kell elmondanom neked. Nem azt, hogy soha ne felejts el, vagy hogy vegyél egy lámpát, tudsz te gondoskodni magadról nélkülem is. Hanem azt, hogy veled új ember lettem, megváltoztattál. A szerelmed érlelt férfivá, Holly, és ezért örökké hálás leszek. Most szó szerint. Egy dolgot ígérj meg nekem: kérlek, ha szomorú leszel, vagy bizonytalan, vagy elveszted a hited önmagadban, próbáld meg az én szememmel látni magad. Köszönöm, hogy a feleségem voltál. Nem bánok semmit sem. Szerencsés ember vagyok. Te az életem voltál, de én csak egy fejezet a tiédben. Lesznek továbbiak, ígérem. És a legfontosabb, a lényeg: ne félj újra szerelmes lenni. Figyeld a jelet, azt amitől véget ér az addigi életed.
Utóriat: mindig szeretni foglak!”
[ P s: i love you. ]
Néztelek mikor elmentél. Majd kiléptél az ajtón, s néztelek ahogy örökre becsukod azt.


,,Miaz, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy
lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom,
őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen
férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész
világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem
őt.” :( :(


Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös
emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős
maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg
közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.
/Claudia Gray/


A fájdalom csak ideiglenes. Eltarthat egy percig, egy óráig, egy napig
vagy egy évig, de végül elmúlik, és valami más lép a helyébe. De ha az
ember feladja, akkor örökké fog tartani.


„Te nem értékeled az egyszerű dolgokat. Én a napsütésnek is
szívből tudok örülni”


„Zuhantam. Az egyik kezemben a szívét tartottam, a másikban
pedig a sajátom. Valamelyiket el kellett engednem, hogy megmentsem magam. Az
ésszerű az lett volna, hogy magamat mentem, de ehelyett eldobtam mindenem, amim
csak van, hogy vigyázhassak az Ő szívére…”


“Nem kell óvnod a magánytól! Nem félek, ha egyedül
vagyok. Nem akarom, hogy mindig velem légy! Nekem a tudat kell, hogy hozzád bármikor
mehetek, és te kérdés nélkül befogadsz.”


„Hogy szeretett e valakit? Nehéz megmondani… Nagyon kevesen
láthatták a lelkét. Akinek pedig megmutatta, az nem figyelte.”


„Nem vagyok formálható, és legfőképp nem hagyom, hogy
megváltoztass! Nem alakíthatsz át, csak mert Neked úgy kényelmesebb. Én nem az
a lány vagyok, akit TE akartál, hogy legyek! Nem fogsz megváltoztatni! Fogadj
el, vagy tűnj el az életemből!”


„Nem félek a bűntudattól. Bűntudatod akkor van, ha valami
olyasmit teszel, amit megbánsz. És én egyetlen egy veled töltött percet sem
bánok!”


„Azt hiszed, hogy senki sem lát, senki sem hall, és senki
sem ért meg téged. Talán így van… De csak azért, mert te folyton álarcot
húzol,
kinek-kinek a neki tetsző oldalt mutatod. Nem hibáztathatsz senkit. Mert
ha az
ember azt kapja, ami neki kényelmes, nem fog azzal bíbelődni, hogy
megtudja, mi
van a felszín alatt. Te minden energiáddal azon vagy, hogy megfelelj
másoknak.
Szeretnek. De nem Téged, csak a maszkot, amit látnak!”


„ …de azzal, hogy bizalmatlan vagy, soha sem tudod átadni
magad igazán egy érzésnek.


Mert folyton attól félsz h megütöd magad. De tudod, aki fél a zuhanástól, az
soha sem élvezi a repülést.”


„Te egy olyan falat húztál magad köré, ami megvéd ugyan a csalódásoktól
és így a fájdalomtól, de elzár rengeteg szép dologtól. Kizárod az életedből a


boldogság lehetőségét. És szerintem ez az igazi kín, lassan meghalni ott belül….”


Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…


A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.


Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb.


Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta a világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.


A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszont szeretetet szerelmed tehetetlen, szerencsétlen.


Szerelem első látásra – ez csak egy jelszó. Az igazi szerelem végül is nem vattacukor, hanem sokkal több.


Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb, máris felderülhetsz, hiszen valamiben “leg” lettél.


A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.


Néha úgy érzem magam, mint egy vonat. A sok pálya közül nem tudom, hogy melyiket válasszam, ha nincs pályarendező.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.


A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani.


Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert szereti őt.


Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.


A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy iszonyatos szakadék szélén szedjük.




“Felirat a filmnek a legvégén,mi oda leszünk írva te és én,s lehet h csak apróbb szerepként de akkor is már ez a sztori szerepeket ér”(L)


“Gondolataim hozzá szállnak a szavak szívéig meg sem állnak.”


“…Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De
nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint
ahogy őt szerettem…”


“…Tudom,
hogy soha többé az életben nem leszek olyan boldog. Soha többé.
Megváltozott a mosolyom. Szomorúbb lett, mintha összetörték volna, és
nem lehetne többé megragasztani…”


¤ “Talán legszívesebb elmondanám.Elmondanám,hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni.öszinte lennék,nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól,mit mondasz.De igazából félek.Iszonyatosan félek,hogy megint elrontom.”


Tőled éltem , érted éltem, de rég csak gyűlölet mit érzek … Mit ér az élet már, ha gyűlölve kell szeretni téged … De mégis, hogy feledjem ha minden nap látom , hogyan tegyem túl magam ezen az álmon … ? Tudom, hogy megtalállak téged, és az álmokat, amiket tőlem elloptál … Legyen úgy mint a legelején, érzem kell a buta remény … Mondd, mit ér a csók, ha másnak adod, mit ér a szó, ha megtagadod…? Közös utunk végén tőled csak azt kérném, kapcsolatunk benned úgy maradjon meg mint élmény, mert voltak szép napok…


” Tébolyodott ez a világ, s benne én egy hülye bolond, ki azt hiszi,
összerakhatja újra, mi törött darabokra hullott. Bolondként élni, s hinni, ami
összetörött lehet még örök egyszer. Hamis álom mit én kergetek. Ez a bolondok
sorsa, s a bolond nem adja fel soha! “


Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és
velem ez már számtalanszor előfrodult) az rájön, hogy valójában semmije
sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem,
hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal
jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első -vagy utolsó-
napom volna.


Már
nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem,
elhagyott, végleg elment.


…emlék vagyok amit már elfelejtettek…


“túl közel nem állhattál, ha ilyen gyorsan eltűntél.”


De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?


„…és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.”
(József Attila – Hexameterek)


Azt hiszem ennyire még soha nem voltam senkié.


“Talán csak mindig saját magamat akartam látni egy olyan tükörben, ami szebbnek és jobbnak mutat engem, mint amilyennek én magamat láttam. Talán ezektől a tükröktől szerettem volna megkapni azt a szeretetet, amivel nekem kellett volna szeretni saját magamat, de nem tudtam. Tartozni akartam valakihez, mert önmagamhoz tartozni nem volt jó, nem volt biztonságos. Még annak árán is akartam, hogy rosszabbul bántak velem, mint ahogyan én bántam volna magammal.”


*megijeszt,hogy mennyire bírok kötödni egy olyan emberhez,akit szinte nem is ismerek…


“A gyomrod fáj, a lábad zsibbad vagy a kezed reszket. A lelked élni akarna, de nem találja a tested. Ugye titokban még mindig ő a legszebb? Igen, titokban még mindig ő a legszebb! Titokban még mindig ő a legszebb… Ő a legszebb…”


“Újra látni téged Nem is olyan egyszerű, Újra ellep nyakig és fojtogat Az az érzés, amiről azt hittem, hogy nem valószínű, Hogy előkerülhet valaha még A túlspilázott életben, Hogy rúg, harap és karmol, Nem hagy szemernyi kétséget sem az emberben, Hogy ez szerelem béta verzió, kicsit tökéletlen de mégis megkapó…”


“Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom”


A másnap a legkeményebb ellenség…


Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.


-nézd, hogyan hullanak a régi álmok az égből teremtett esőházból-


“furcsállom,hogy ez lettem,minden másnapra jut egy olyan gondolat,hogy úgy érzem elvesztem.”


Ne sirass olyasmit, ami nem sírna érted!


Mindegy, mit csinálsz. A jövő előre meg van írva. Nem változtathatod
meg. És előfordul, hogy az, amit nem változtathatsz meg, végül
megváltoztat téged.


„- Szeretem a földet,
amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen. Elég ez?”
(Üvöltő szelek – Catherine )


…hidd el nagyon jól tudom, hogy az érzések nem olyanok, hogy mond valaki valamit és egyből megváltoznak, irányíthatatlan, megpróbálhatsz vele együtt élni, de nem mindig megy és az ember arról sem tehet hogy épp ki tetszik neki vagy kibe szeret bele, ez egy megfejthetetlen rejtély…


és miközben játsszom a sérthetetlent, belül apró darabokra esem szét..


Megcsókol, olyképpen, mintha először. Derekamat ölelő keze
a fenekemre csúszik. Magához szorít, a levegőbe emel. :)


Egy apának pokol az, ha gyermekei nélkül van.


Nem szeretem a reklám ötletét.
Ez nem a formája annak, ahogy látom a dolgokat.
Nem szeretkezem dolgokkal a sötétben.
Az emberek odajönnek hozzám, és azt mondják:
Bob Marley egy nagy nemzetközi előadó, és én csak nevetek.
Ha többen hallgatják a zenémet az jó, ennyi az egész


A zene pszichológia.
Ha nem jut be a szívbe, a lélekbe, az elmébe,
Az emberek nem fogják érezni


Jah zenéjére fogsz táncolni
Jah zenéjére fogunk táncolni
Felejtsd el a bajaidat és táncolj
Felejtsd el a bánataidat és táncolj
Felejtsd el a betegségeidet és táncolj
Felejtsd el a gyengeségeidet és táncolj


A zene változást követel
Nem tudom meddig kell rá várni.
De el fog jönni


A zeném az igazságot védelmezi.
Ha te fekete vagy és tévedsz, akkor tévedsz
Ha te fehér vagy és tévedsz, akkor tévedsz
Ha te indián vagy és tévedsz, akkor tévedsz
Ez egyetemes!


Megtagadjuk azt, hogy azok legyünk, amik szeretnéd ha lennénk
Azok vagyunk, akik vagyunk és mindig így lesz.
Nem tudsz megnevelni bennünket


Minden embernek joga van dönteni saját sorsáról


Nem vagyok semmiféle angyal
Az élet fia vagyok


Nem szeretem a politikusokat
A zenémnek csak a jóhoz és az igazsághoz van köze


Az igazság beborítja a földet, mint ahogy a víz a tengert
Én nem a sikert akarom, a siker nem jelent számomra semmit
Rengeteg embernek sikere van, de mégis úgy élnek mint a holtak


Ha az élet szép lenne.
Mindig sütne a nap, minden tengernek lenne hulláma,
minden zene reggae lenne, minden füst a fejből jönne
Nem vagyok egy rock énekes
Csak egy rasta vagyok, aki hirdeti a békét és az emberiességet


Egy jó dolog van a zenében:
Amikor üt, nem érzel fájdalmat


Mélyen magamba nézek,
és nem törődöm azzal, amit az emberek tesznek és beszélnek
Csak a rendes dolgokkal törődöm


Minek komolyan venni az életet,
ha az élet egy képzelt kaland
amiből sosem kerülünk ki élve


Sokan úgy gondolják, hogy az élet egy álom,
így ők csak rontanak a dolgokon.
Már sok mindent ígértek, de csak kevés valósult meg.
Még mindig ölnek. Ölik a prófétáinkat és élvezik.
Nagyon élvezik.


A zeném a rendszer ellen szól, de az igazság mellett
Olyan törvények ellen szól, amik azt mondják,
hogy egy embernek a színe meghatározza a sorsát.
Istennek nincsenek törvényei a bőrszínt illetően


Ha minden törvényt betartasz,
elveszted az élvezetet


Isten egy küldetéssel küldött engem a földre
Csak ő állíthat meg, az emberek sohasem


A dalok szövegei valamit taníthatnak a gyermekeknek.
Ez nem csak szórakozás.
Nem tudsz szórakoztatni egy embert, aki fél vagy éppen éhes


Egy nép a történelmi ismerete, származása és kultúrája nélkül
olyan mint egy fa gyökerek nélkül


Amikor a feketék összefognak
A fehérek és a kínaiak is meg fogják tenni.
De szükségszerű, hogy a feketék tegyék meg először


Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz,
akkor te halott vagy


Amikor meghalok, mindenki sírni fog, mindenki szenvedni fog.
De egy bolond földműves majd egy szép vadkenderré változtat engem.
Majd levágnak, megvesznek és elszívnak. És majd látni fogod,
hogy még a halálom után is megmozgatom a fejeket


A démon mindig a politikusok közé keveredik.
Aztán elkezdenek maguk közt marakodni.
A hatalom büszkeségi kérdéssé alakul át.
Semmi köze sincs már ahhoz, hogy együtt éljünk és abbahagyjuk a háborút.


Minden amit Isten mondott a jövendölésekben, meg fog történni.
Néhány ember jobban tudatában van ennek.
Ők azok, akik inkább az élet spirituális oldalához vannak kötve


Meddig ölik még a prófétáinkat,
míg csak állunk ott és nézzük tétlenül?


Győzd le a démonokat
egy dologgal, amit szeretetnek hívnak


Már jártam itt előzőleg
és visszatérek majd még egyszer,
de nem fejezem be ezt az utazást


Hiszek mindenki szabadságában,
nem csak a feketékében


Bob Marley nem a saját nevem.
Még nem is tudom a saját nevemet.




Az idő.. túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak és túl rövid azoknak, akik örvendenek. De azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.


Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer.. utoljára..


Végtére
is mindennek van határa, még annak is hányféleképpen lehet összetörni egy ember
szívét.


“…A következő pillanatban az ajka ott
volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert
ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a
pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem
volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon
rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra …tovább »szakadjak,
akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból,
amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza
vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az
arcán. Márvány teste az enyémnek feszült, és boldog voltam, mert nincs
az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy
simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni az arcomat, akárcsak én
az övét, és azokban a rövid pillanatokban, amikor nem a számat
csókolta…!”


Az embereknek
nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül
szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél.
Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében
aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked
olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (…) Mert én ott
lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha
éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden
csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik
nevetni tudnak! (…) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig
megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél
velem. Mindig is a barátom leszel.


* mossa az eső össze szívünket. ♪♥
Mindig voltak, és mindig lesznek is olyan helyzetek, hogy két olyan ember aki igazán szereti egymást, nem találnak egymásra, mert a szeretet (bár a leghatalmasabb érzés), nem mindig elég. A környezet és a körülmények nagy hatással vannak az emberek életére, és van, hogy észre sem vesszük, de akaratlanul is elsodródunk egymástól.Azonban ez a távolság bármekkora legyen is, s bármilyen áthidalhatatlannak is látszik, csupán méterben, vagy időben mérhető:)Ami pedig ezeket az embereket összeköti, az nem fejezhető ki számmal, az két lélek egymáshoz hasonlósága, olyan kapocs, amit nincs erő vagy hatalom, mely szétszakíthat.


“nem kérted de mégis az életem része vagy “


Nem maradnak csak emlékek. Egy olyan estéből nekem kell még egy. ‘


Két olyan ember, akik szakítottak
soha nem lehetnek már barátok…ha mégis, akkor még mindig szerelmesek,
vagy sosem voltak azok. *
“Léteznek olyan emlékek, amelyek napszállta után alakot öltenek.
Figyelnek. Csak arra várnak, hogy beszéljenek róluk. A szavaknak
hihetetlen erejük van. Néha elég egy gondolat, és a világ megcsavarodik
az ember körül.”


Érzékletes kifejezés a
“szívszorító”.
De most tényleg olyan, mintha valami szorítaná a szívemet…
Nem hiszem, hogy valaha is újra látjuk egymást, de ott volt az a pillanat, ami örökké tart!


Úgy
érezte, a szíve kiröppen a mellkasából.
Olyan volt, mintha papírból vágták
volna ki, lassan forgott, majd ellibegett a mesés világba,
ahol az álomszép, csodás jövő várt rá.


Ami elmúlt, nem mindig a múlté.
Néha messzire kihat a jövőbe.


Ekkor már tudta, hogy nem csak egyféleképpen tud összetörni egy szív. Néha az élet súlya, a felelősség, a születése folytán kapott feladat és a sok teher is elég ahhoz, hogy úgy agyonnyomja, hogy levegőt se kapjon. Még akkor sem, ha a tüdejének semmi baja. Néha pedig a sors kegyetlensége a felelős érte, amely messzire sodorta attól az úttól, ahol úgy gondolta, hogy majd megállapodik. Néha csupán a kor, a fiatalsággal szemben. Vagy a betegség az egészséggel szemben. De attól is lehet, hogy csak belenézel a szerelmed szemébe, és a hála, amelyet érzel, amiért ott van veled, oly hatalmas, hogy a szíved túlcsordul… hiszen megmutattad a legbelső énedet, és ő nem menekült el, nem fordított hátat; elfogadott és szeretett, melletted volt örömben és bajban… vagy mindkettőben egyszerre.


“A magam élete már nem fontos, csak a barátaimé és a
családomé. Az ő érdekükben el kell utaznom messzire, oda,
ahol nem árthatok nekik.“


” Sose vártam Rád
és mégis jöttél..szerelembe fordult minden érzés..sose tudtam
eltitkolni többé,hogy meglátni és megszeretni ennyi volt… “


Senki sem születik nőnek, azzá lesz.




Mi a varázslat? Amikor egy ember szereti a másikat. *.*
ennyire még sosem fájt, hogy nem én vagyok az a
lány.


“…És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.”


Úgy tűnik el minden, mintha soha nem lett volna..


„A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!”


„Hát igen, szeretlek- mondta a virág. Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni….”


Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk
mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem
vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne..


Nem szóltunk egymáshoz a szemünk beszélt… *.*


Különös, neked még nem tűnt fel, hogy mennyire nem foglalkozunk az érzelmeinkkel a közönséges napokon? Mintha nem is volnának.


Az embert egy- egy találkozás néha örökre megváltoztatja”


“Segít, hogy erősebb
legyek, mert mellette nem érzem, hogy színlelnem kell, és ez erőt ad.
Nem
tanácsokkal, és ’mindig számíthatsz rám’ jelszavakkal állunk egymás
mellett
(bár így is), egyszerűen azzal segítjük egymást, akik vagyunk. Én őt, ő
engem.”


Egyszerűen idióta a szervezetem,
vagy annyira jól hazudok, hogy még én sem veszem észre,
hogy mi nincs rendben….


De azokon a napokon, mikor meglátogat, a
könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül
egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A
múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül
megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az
álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.
Újabb nap telt el mire azt mondhatom, hogy csak egy átmenet a boldogság, öröm felé. Reménykedek a holnap adta lehetőségekbe. Vajon megtalálom kit keresek ? Vagy ismét csalódok a következő napfelkeltében? Még nem tudom, sok kérdésem van, de sajnos várnom kell a válaszra.


De olyan boldogság is létezik, amely leírhatatlan. Jobb, ha
senki sem
próbálja meg visszaadni, mi mehet végbe egy fiatal nőben,
ha
olyasvalaki biztosítja a vonzalmáról, akit addig
elérhetetlennek
tartott.


emberek csak az ’ újdonság varázsának’ szoktak nevezni… De mégis… Elhagyni a biztonságot, váltani, rálépni az ismeretlen útra… ahhoz bátorság kell…
*Egy hajnali szívverés mellett néztem,ahogy elmész….


Akkor mondható valaki igaz barátnak, ha már az eltitkolt pillantásodból is pontosan tudja, mi jár a fejedben.


Láttam távolodó alakját és éreztem a könnycseppet lecsorogni az arcomon. Azzal hitegettem magam, hogy így jobb lesz…De közben ketté tört szívem.


És megcsillant a reménysugár. Ott volt abban az emberben. Boldog voltam, hosszú idő után újra…


Amikor vele vagyok,amikor ölelem,amikor csókolom,amikor érzem az illatát,amikor fogja a kezem,minden probléma megszűnik körülöttem.Csak arra gondolok,hogy milyen jó vele…a pillanatra,amikor úgy csókol,mint még senki ezen a világon,amikor olyan szorosan magához ölel,mintha sohasem szeretne elengedni,úgy érzed te vagy a világ legboldogabb embere.Semmivel nem foglalkozol….csak vele,csak a pillanatnak élsz.Nem gondolsz a rosszra, ami számíthat belőle,csak rá…egyfolytában.


„Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben.
Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a
nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: Imádták egymást!…”


Elvesztettem valakit akiről azt hittem,hogy szeretett és elvesztettem valakit akiről azt hittem,hogy szeretem.


Most már késő hogy elmondjam mit jelentesz nekem.


Mindig az okokat keressük; miért történt ez, vagy amaz… ahelyett, hogy a jelenben élnénk és élveznénk a pillanatot…


Fura dolog ez a vonzódás… Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet… de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz… életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből…


Nekem elég egy dal,egy hely, egy illat, ami rád emlékeztet, és a szívem máris hevesebben dobog.Kár hogy csak az emlékeimben élhetek át mindent.Viszont ott újra, és újra.


“Szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el,
mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, a rosszat nem látod, mikor
bókol neked elhiszed s egyre jobban szereted. Ha ő szeret akkor állandóan
figyel téged, ha mosolyogsz rá, ő őszintén visszamosolyog s ha sírsz ő is sír
veled, de mégis letörli könnyeidet és azt mondja: Ne sírj, mert én még
szeretlek.”


“Sσнαsεм тυdнαтσd, нσgч нα мεgвáитαsz vαlαкιт,
lεsz-ε мég αlкαlмαd вσcsáиαтσт кéяиι…”


“Attól féltem, hogy ha túl
közel engedem magam hozzá, akkor még közelebb akarnék lenni… ” :(


Miért van az, hogy a szeretet fáj a legjobban?
Pedig az a legszebb szó a világon…
Nehezen mondjuk ki de mikor megtörténik állandóan ezt hajtogatjuk!
Lassan már csak megszokásból mondogatjuk és elvész a jelentősége.
Ne mondd azt, hogy szeretlek csak kétszer: Az elején és a végén…


Szeretlek, de nem maradhatok tovább, mert a viszonzatlan szerelembe kettétörik a szívem…


Itt hagylak… Bár igazából sosem voltál az enyém…


Láttad, hogy szeretlek, de nem tettél semmit, láttad, hogy kívánlak, de észre sem vettél… Hidd el, nem te vagy az egyetlen…


Hogyha egyszer levennénk az álarcot, kiderülne, hogy nincs
más dolgunk a világban, mint megfogni egymás kezét. . .”


“Próbáltam egy angyalt szeretni,
de sajnos a pokol túl messze van a mennytől.”




A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az
ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal.
Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam – nem
gyógyult, hanem inkább “soha-meg-nem-sebzett.”
Twilight.


* Tudom,
hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam
semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz
szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.


Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is.


Furcsa
dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki, ugyanolyan az illata,
ugyanúgy érzel. Aztán rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott,
az te vagy.


Meg akarlak csókolni – de ha megteszem, utána még jobban fogsz hiányozni..


Tegnap túl közel volt. Ma túl messze van. </3


“Megesik néha, hogy a nő
eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet amelyet iránta érez;
a férfi pedig
ugyanakkor, színleli neki mindazt a szerelmet,
amelyet nem érez iránta.”


“Megfolyt a tudat,hogy mással vagy,más térben,de egy
időben velem,és boldog vagy nélkülem!”


Ha megcsókol 1000 pillangó repdes a hasamban. <3


A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a
világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk.


egy tánc volt az éjben, valahol réges-régen…




“Néha éppen elég az ha tudom: a
plüss maci soha nem hagy el…”


Rámosolygok, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne… Pedig belül úgy fáj , hogy nem szeretett…


És gyáva vagy élni újra, pontot tenni a múltra..


Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben, amit szégyellünk. Van,
amelyikünk a rossz férfiba szeretett bele, van, aki elengedte az igazi
nőt, vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre, és akik cserben hagyták
a gyermeküket. Igen, mindannyian követünk el hibákat, amik
lealacsonyítanak minket és szeretteinket. De van megváltás, és minden
jóvá tehető, ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.


“minden elmenő elvisz belőlünk valamit.”


Mikor közel volt hagytad elmenni, a távolból pedig nem tudod eléggé szeretni.


Bár enyém lehetne.. ő nekem a tökéletes, ő a mesebeli szőke herceg fehér lovon. Nem akarom elengedni, de inkább az eszemre hallgatok és hagyom elmenni, de legbelül reménykedek, hogy még visszajön hozzám ♥


Utolsó éjszakánk, utolsó érintés, utolsó éjszakán a Hold is minket néz….


De jól tudom, mit ér a perc, mikor egyszer véget ér..


“..egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz,én válaszként, hogy kellesz,de ez mindig tovaszáll..”


Ha fájnia kell, akkor most fájjon – mondtam. Mert előttem áll az egész
élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania
kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás
fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem
tudjuk, hogy döntsünk.


Őrzünk titkokat, hallgatunk, ez összeköt veled…


Mindig fáj a búcsúzás, mindig fáj ha elmész…attól hogy te távozol, az érzelem még nem vész…Hallom már, nem dobban a szív, úgy mint régen…


Túl könnyű ráunni a világra. Ha nem lennének érzéseink, nem is maradhatnánk emberek.


Boldog vagyok, hogy létezik – mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan
szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.


Ha léteznek mindannyiszor megújhodó érzelmek, akkor általa találkoztam
velük először. Nem is mulasztom el meghálálni minden lehetséges módon,
egészen az önkívületig.


“Olyan,mint a méz,olyan Édes,olyan szép volt minden éj ,darabokra törted össze a Szívem,mikor végleg elmentél!”


Ha
tiszta lapokkal akarunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat
is végre kell hajtani. Az életnek velejárója a fájdalom.
Igen, nagyon szeretlek, senki mást nem szerettem így, és éppen ezért megyek el, mert ha maradok, az álom valósággá változik, és akkor majd birtokolni akarlak, azt akarom, hogy az enyém legyen az életed… De nem, nem akarom, hogy a mi szerelmünk is rabszolgasággá változzon. Jobb, ha megmarad álomnak ..


“Meg kell tanulni elengedni azt, amire vágyunk…”




“Majdnem szerelem volt.. az ilyen majdnem-dolgoktól sz*r az életem.”


” Én elhiszem hogy nagyon szép, nagyon jó, és hogy nagyon szerelmes vagy Lehet hogy ő is… de ne felejtsd el, hogy kell élni nélküle…
-De szeret!!! És te is ezt mondtad!
-Az lehet..de tudod,: egyszer mindennek vége.. így a szerelemnek is…
-lehet hogy szerelmünk elmúlik.. de akkor is ottmarad a szeretet.. az pedig sosem múlik el…”


Túl naivak vagyunk. Miért akarjuk hinni, hogy minden rendben van, mikor
a szívünk legmélyén tudjuk, hogy épp most hullik minden darabokra.”


“Elmegyek.. én nem várok, azt hiszem világot látok… Azt mondják sokan mások, van olyan hely ahol kék a tenger és még sírni sem kell…” (8)


Nagyon szeretlek. Sokkal jobban, mint ahogy azt ki tudom mutatni..


A barátság olyan, mint a gyertyák: van ami gyorsan kialszik, egyetlen kis széllökéstől; van olyan, ami egy darabig ég, de aztán a lángja elillan.. és van, ami örökké tart, és megvilágít mindent.


Mindig mondd meg az embereknek, hogy mit érzel irántuk. Ha ezt megteszed, lehet összetörik a szíved, de ha nem mondasz nekik semmit, talán az ő szívük töröd össze..


A hajnal mégis az emberek örök reménye.


“Félek a magánytól (…). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tűnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyűlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.”






“Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted.”


Lehet, hogy míg én az íróasztalnál ülök, Anyám otthon csuklani kezd. És akkor elmosolyodik, ránéz a fényképeimre, bólint feléjük, és azt suttogja maga elé: “Tudom, fiam, tudom, hogy gondolsz rám.”
Erich Kästner


Az embernek lehet több felesége, több gyereke, több barátja is: de anyja csak egyetlenegy lehet, azt az egyet hát gyöngéden kell szeretnie, ameddig csak lehet.


Én tartottam vissza magamat fukarul és görcsösen, még akkor is, ha ettől jobban szenvedtem, mint ő! Inkább fájjon, inkább legyek magányos és száraz és örömtelen és szerencsétlen, mint hogy vele boldog legyek! … MERT NEM SZERETEM! …


A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére. Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal – gyomrával és tüdejével is – emlékeznie kell, mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megőriz. Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk?


Ha újra elölről kezdhetné, ha maga szabhatná meg a sorsát, akkor sem akarná kihagyni mindazt, amit vele megélt. Még úgy sem, ha tudja, mi lesz a befejezés.
Nem szabadul meg a múlttól, aki elfelejti.


de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál.


“Van, hogy két ember úgy megy el egymás mellett, ahogy a vonatok találkoznak össze az éjszakában. A kivilágított ablak mögött pár elillanó másodpercre elkapnak egy képet, egy szót, és az emlékfoszlánnyal már futnak is tovább a maguk külön világa felé.”


“Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.”
Márai_Sándor


..az a baj, hogy valaki felnőtt létére is gyerek marad és azt hiszi, hogy ez az egész szerelem csak egy játék. Felfújja a lufit és végül elengedi, és úgy gondolja van másik, amit feltud fújni hisz csak egy lufi. Mit számít ha elrepül?


” Álmodtam ezekről a pillanatokról, és azt hittem valóság. Most, hogy valóságosak ezek a pillanatok, azt hiszem, hogy álmodok. ”   “Lásd be nem én kértem hogy így legyenez az egész, csak lett, de te már is elmész megint, ahogy eddig mindig csak most engem is vigyél.”   Én csak vele akarok lenni..
Semmi másról nem álmodok csak,hogy fogom a kezét és együtt vagyunk.
Nem akarok mást,de tényleg…
Nemtudom hanyan éreztétek már,hogy minden egyes pillanatban amikor vele beszéltek
azt se tudjátok éltek e vagy meghaltatok már.
Mikor dicsér vagy szépeket mond ti csak mosolyogtok és elpirultok mint egy rák..:$
Éreztétek már,hogyha rég nem hallottál róla szived és hasad görcsben van és alig bírod nélküle?
Éreztétek már,hogy nem tudjátok megmagyarázni az érzést de kell és egyre jobban akarod?.
Tudom,hogy igen.
Tudom ,hogy életünkben legalább egyszer megtapasztaljuk mi is ez az érzés és tullépünk rajta.
Tudom és érzem,hogy nem egyszerű és már alig bírom..
Nem bírom elviselni ahogy a távolság érzése futkos a hátamon..
Nem bírom elviselni ahogy minden egyes mozdulatommal és tettemmel vele lehetnék.
De nem..
Nem tehetem pedig nekem szükségem van rá!
És csak arra várok hogy a tündér mesének egyszer gyönyörű vége legyen[:


*Kipukkasztotta fantáziám szappanbuborékát :)


“…mert ő megpróbálja elhitetni veled hogy semmit se érez irántad, nem biztos hogy tényleg igy is van…”


“…attól hogy ő egy régi , rojtos fülű plüssmaci, és már keze-lába kilóg…még lehet hozzá ragaszkodni ugy, mintha az az életed jelentené…”


“…mert számodra semmit sem jelent egy tárgy, egy személy, egy szám, egy illat… valakinek az a minden…”


Ahogy az évek múlnak, változom. Megtanultam rég az élet nem gyerekjáték, De néha úgy érzem, most épp úgy álmodom.