Szerelmes idézetek
Azt hiszem szeretlek. Úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd. És, hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért!
Egymáshoz se érünk, és mégis olyan mintha összesimulnánk.
Levegőért kapkodtak, és kiejtették a bűvszót, csaknem egyszerre: szeretlek.
A búzavirág és a pipacs beszélget:
Szeretsz?
Szeretlek.
Akkor hívom a méhecskét.
Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.
Mikor így mosolygott rám, mindig az jutott eszembe, hogy őt szeretem legjobban a világon, ne merészeljen meghalni nekem. Soha.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Nem hibbantam meg, csak éppen cáfolhatatlanul szerelmes vagyok, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul, amely utóbbi kifejezést a memóriám mintha a mai tévéhíradó szövegéből raktározta volna el.
Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint… mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért… Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.
Hová rejted a csókod,
a békességed?!
Hány gyermek ébred
belőlem, s belőled
egymás öröme nélkül?!!
Téged akarlak ékül,
s magamat neked!
Ha nem ezt, hát mondd meg,
melyik életet tudnánk
ezen kívül inkább,
ölelve-tépve, egymásba égve,
foggal, szívvel, vággyal oda adni,
...ha épp itt, és épp most,
épp Téged szeretlek szeretni?!
Elnyúltunk az ágyon, a tiszta égbolt nézett ránk, mi egymást bámultuk. Sosem éreztem ehhez foghatót, s féltem, hogy többé nem érem be kevesebbel. Már nem harcoltam önmagammal, s nem kellett érte küzdenem. Odaadtam mindenemet, azt is, aminek létéről nem is tudtam. Gyengédek, találékonyak voltunk, nem szeretkeztünk: szerettük egymást. Túlmentünk minden határon...
Zsigereim belereszketnek. Torkomba szalad a szívem. Meg kell veszni, a pasas úgy hat rám, mint egy kisérleti atomrobbantás. Évek óta bizakodom, hogy egyszerre csak elmúlik. Be kell látnom végre: idülten szerelmes vagyok.
Tévedhetetlenül tudta, mi történik vele. Szálldosóan szerelmes. Amennyiben ez a gyűjtőneve az érzékeit tűzbe borító, testét-lelkét borzongató, képzeletét dúló-kápráztató, istenektől eredő, mesejó elvarázsoltságnak. Azt is bizonyosan tudta, hogy ez csak a kezdet. Most még csupán szerelmes, az érzékeivel. Hamarosan mindenestől beleszeret a pasasba, tulajdonságról tulajdonságra. Ez a megismerés lesz a vérbeli nagy kaland. Érezte, megtalál benne minden kedvére valót, amit régóta keresett-hiányolt kapcsolataiban. Légiónyi jel vallott arra, hogy ez a példány az ő másik fele, lényének férfias kiegészítője, általa lesz teljesen nő, s az élete gömbölyű. Mellette sokat nevethet, lehet komoly, játékos, szabad, és megbízhat benne; ez a férfi figyel rá, sosem próbálná őt megmásítani, társalgásuk valódi párbeszéd. Úgy tetszett, e rendkívüliség-érzet csodaszerűen kölcsönös. Halleluja!
De az idő, azon kívül, hogy begyógyította a sebeimet, valami egészen különöset is tartogatott a számomra: megmutatta, hogy életünk során képesek vagyunk egynél több embert is szeretni.
Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem mást, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad.
A szerelem földjén
Nincs semmilyen törvény, -
Eltévedünk, mégis jó nekünk,
Bepörget egy örvény!
A szerelem földjén
A lámpákon zöld a fény, -
semmi nem tilos, - az is jó ami rossz-
Sose bánd, ami történt!
Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
Oly szomorú és izgatott vagy, hogy szeretnéd visszafojtani bolond érzékenységedet, mint ahogy szíve dobogását csendesíti az ember, kezét szívére téve.
Ó, mily rettentően függenek egymástól! Mily tragikusan össze vannak fonódva!
Szeretni annyi, mint a birtoklásban újra föllelni a vágy túlfeszültségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése