~ Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?
~ Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
Ha szeretsz valakit... Harcolj érte! Erős légy, és ne dobd félre! Mert a szerelem szabadon száll... Csak azért félünk, mert csalódni fáj!!!
"Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál.."
Egy fiú és egy lány állandóan veszekedett a drogok miatt. A lány azt akarta, hogy a fiú hagyja abba, könyörgött neki sokáig, de végül beleunt. A fiú szerette a lányt, és bármit megtett volna érte, de nehéz volt, néha újra-újra csábításba esett. Ismét erről vitatkoztak, a fiú végre letette, kezdte belátni hogy igaza van a barátnőjének. Leírta neki vagy 20 sorban, hogy mit érez.. A lány else olvasta, kilépett, mikor visszajött, azt mondta, hogy nem is érdekli őt, amit mondott. A fiú szomorú lett. Ismét drogozott, folytatta, hisz már a lány sem szerette. Másnap jött a hír: A srác meghalt túladagolás miatt. A lány visszanézte a beszélgetést, és végre elolvasta, amit a fiú írt neki akkor. "Kérlek, mondd utoljára hogy hagyjam abba, és megteszem érted. Csak kérj meg még egyszer, és segíts túljutni ezen. Érted megtenném. Bármit. Még utoljára, és kidobom az összes anyagot ami nálam van, elfelejtem örökre, legyél mellettem mindig. Kérlek, rád van szükségem. " ...
"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy
mindennel...annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást...
sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már
csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy
mennyire pocsék is minden." ♥
♥Nézd ezt a lányt. távolról szánalmasnak tűnhet. minden buliban más pasival látod, de ha közelebb merészkedsz hozzá, látod rajta azt a fájdalmat, amit az élet okozott neki. a legtöbb dologért magát hibáztatta, és ezt tette őt tönkre. belülről teljesen meghalt. nem mer már senkihez kötődni. pedig soha nem volt nagy elvárása, csak egy dolgot kért, hogy szívből szeressék...♥
Tudod,van aki némán ül,van aki megőrül,van aki tűr,és van aki elmenekül,de néha van aki küzd,és néha van aki nyer,ha kell belehalok,de nem adom fel.*♥
A 'SOHA' és az 'ÖRÖKKÉ' szó nem létezik!!! ~ amit úgy gondolsz, hogy soha nemfog megvalósulni, egyszer úgyis megvalósul. Amire azt hiszed örökké tart, egyszer végetér.!!~
Csak mondd azt,
hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is
legyen köztünk! És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd,
hogy azt mondhasd: " tévedtem."
utálom, hogy két nap együtt járás után a csaj:"szeretsz?" erre a srác:"szeretlek", aztán két hét múlva szakítanak, és máris mindketten egy másik embert "szeretnek"
ha én kimondom, hogy szeretlek, az nálam azt jelenti: te vagy az egész életem, és más nem is kell
elég, ha egy élet során egyszer kimondom, de az akkor szívből legyen
.És most,mikor már minden megtörtént,te pedig könnyen lépsz tovább,nyertél.Mehetsz és elmondhatod mindenkinek!Mond el,amit már én is tudok,kürtöld világgá,írd fel az égboltra,hogy amink volt,az elveszett.Mondd el mindenkinek,hogy boldog voltam,és hogy összetört a szíve...m.A sebeim még mindig véreznek..Mond el,hogy amit szeretnék az már LEHETETLEN! :( ♥
Azt hiszem, elérkezett a pont, amikor végre tudatosult bennem, hogy már nincs remény. Rájöttem, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent, bármennyire is szeretnénk, és vannak olyan emberek, akikkel azért, nem enged a sors közös jövőt, mert nem lennének kölcsönösek az é...rzelmek. Lehet, ha te megkapnád, a világ legboldogabb embere lennél, viszont ő ezzel egyértelműen elveszítené azt aki őt teszi a világ legbolodogabb emberévé. Tehát nem lehettek mindketten boldogok. Ha te boldog vagy, ő szomorú, és ha ő boldog, te vagy szomorú. Valahogy rájöttem, hogy nálam mindig az utóbbi érvényesül, én kapom a 'szenvedő' szerepét. De annyira mégsem vagyok szomorú. Tudom, hogy olyan lánnyal van, aki megérdemli és aki igazán boldoggá tudja tenni. Talán erre én nem lennék képes, és épp ezért nem kaphatom meg. :((
~ Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél, vagyépp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alá söpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mély üresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi...
„Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”
szakítás, szakíts, ha bírsz!
Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni mielőtt megismertelek, hogy sajogtak a múlt sebei...de te begyógyítottad őket..
Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem.
Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt.
Amikor rámosolygok egy világ dől össze bennem, mer nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében ... csak a gondolatai halvány fényében
Lány: Lassíts. Félek.
Fiú: Nem. Ez vicces.
Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő.
Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz.
Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts!
Fiú: Most ölelj meg. ...A lány megöleli.
Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar.
Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.
Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam. Felnőttem. Már nem az a 15 éves kislány vagyok, aki annyira ragaszkodott a szerelmedhez és aki azt hitte nem tud nélküled élni. Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol. A mai napig beleborzongom, ha az első csókunkra gondolok, még mindig érzem az illatodat és hallom a hangodat, ahogy azt mondod "szeretlek". Én is szeretlek. Örökké. *_*
Tudom már mi a helyes út,
elengedni téged, de rabul ejt a múlt.
Szerettelek nem is tudod mennyire,
de te mégis eldobtad szívemet.
Mindig megértettelek, elfogadtam a történteket,
te cserébe nem adtál mást csak hiú reményeket.
Mindig hittem benned,
fáj, hogy te nem hiszel nekem.
Tudom majd elmúlik, nem fog fájni,
idővel csak a szépet fogom látni.
Bárhogy is volt, bárhova is jutottunk,
köszönöm a perceket mikor együtt voltunk.
Most tovább állok, és egy új utat választok,
remélem hamar túljutok azon, hogy minden megváltozott.
Tudod mi a bánaT?
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké...
Üldöznek a régi percek emlékei,
mégsem akarnak már látni szemeim.
Eddig utánad futottam,
most előled menekülhetek.
Kérlek engedj el!Szállhassak szabadon..
s ha rám nézel ne üljön mosoly ajkadon.
Ne kísérts, mint titkos démon,
nem akarom már, hogy öleljen karod.
Mond!Élvezed, hogy ott vagy minden sarokban?
Minden eltévedt, kóbor szavamban?
Miért zavarsz mindig össze?
Menj!Nem akarom!Nem törhetsz újra össze!
"Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég valami újnak a kezdete!"
♥ Mikor szívünk előszőr összedobbant.
Mikor szemed rám nézve lángra lobbant,
mikor az elsőcsókod az ajkamon égett, én
már akkor úgy éreztem, meghalok érted!
"Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, " Ő az "."
"Könnyes volt a szemem, de mosolyogtam, mert tudtam, hogy te boldog vagy."
"Csak néztem, hogy elmész és semmit sem tettem, csupán emlék már, hogy itt ültünk ketten. Fogtad a kezem, tekinteted megpihent rajtam, mikor elmentél, nem tehettem semmit, nem tehettem mást, csak hagytam."
Hibát követtem el akkor amikor azt mondtam neki, hogy vége, hogy nem szeretem.. sajnos már későn döbbentem rá, végleg elveszítettem.
Tedd amit tenned kell,ha menni akar, engedd el!Ez a szerelem már rég nem tiszta,Ahogy a folyó sem fordul vissza.Engedd őt is előre menni És ne akard többé már szeretni. Az ő szíve már rég nem a tiéd, Hát engedd ki szívedből szívét. Mert ha végleg ott marad, A tiéd csendben megszakad!
Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom hogy kék az ég, és érzem a szelet.
De már semmi sem jó, mint régen veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge.
Élvezd, hogy kínzol és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem,
Egy hónap van még hátra, s meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, s bárcsak én is meghalnék,
Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, s észrevennél engem,
S így megtudhatnám talán, hogy mi voltál nekem.
Kép
"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni.
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni.
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni.
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni.
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjainkat többé nem számolni...\\
Büszke
Mondd, meddig kell még várnom
Álmaimban hova kell szállnom,
Mondd, hogyan lehetnék veled
Mikor adjam legszebb pillanataim neked?
Mondd, mikor látlak újra
Még hányan állnak útba,
Mondd hány könnycseppet ejtsek el
És hogyan felejtselek el?
Mondd, miért fáj ez nekem?
Emlékszel, mikor megfogtad kezem.
Mondd, miért hazudtad azt, hogy szeretsz,
Miért nem mondtad, hogy csak kedvelsz?
Mondd, miért nem érzed ennek súlyát
Miért nem érted szívem búját,
Mondd, miért fáj így a szív?
De van egy szó, ami hív!
Mondd, hogyan legyek boldog nélküled
És hogyan űzzem el a tévhitet?
Mondd, ki vagy te valójában
Kit rejteget a szíved egymagában?
Mondd, miért nem találok válaszokra
Miért ütközök egyfolytában falakba?
Mondd, gondolsz néha rám
Vagy emlékem feledésbe merült már?
Mondd, látod azt, amit tettél
Egyáltalán valaha szerettél?
Választ soha nem kapok
Telnek, múlnak a napok.
Szívem hideg lesz
Egy ajtó bezárul hirtelen.
Az a szó, hogy szeretsz, egy életre szól,
Szeretsz vagy elfeledsz, gondold meg jól.
Amikor téged elöször láttalak,
Attól a perctől szívembe zártalak.
Boldog nélküled csak ott leszek,
Ahol a sír mindent eltemet.
De a síron túl is van egy élet,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged!
Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress mindig, mert meghallni félek."
Kép
Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett.
Tegnap láttam őt
Nem beszélt, csendben jött.
Felém sem nézett
Csak ment, mint ki küzd az életért.
Ránéztem.
S mikor arca felém suhant el
láttam szeméből egy könnycsepp futott el.
Félelem, ez volt szemeiben,
S onnantól már nem láttam sohasem.
Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz,
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt
S gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!
Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
Most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan,
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
Mennék tovább csendesen.
Egy tanács: Vigyázz magadra!
Egy kérés: Ne változz meg!
Egy kívánság: Ne felejts el!
Egy hazugság: Nem szeretlek!
És egy igazság:
Borzasztóan hiányzol!
Ha majd egyszer idősebb leszel,
És néha-néha gondolsz rám,
Ne fájjon,hogy nem találkozunk,
Mert mint a tavasz mi is változunk.
Minden évben látsz új tavaszt,
Mely napról-napra rózsát fakaszt.
Biztos lesz ki helyettem szeret,
De gondolatban melletted leszek!
A szerelem olyan mint a hegedű.A zene néha leáll,de a húrok örökre megmaradnak.
A szív szeret,az ész tudja nem lehet.
Így ketten örök ellenfelek.
Az ész már lemond a szív meg remél,
Ám hiába az okos az érző szív 1000x többet ér.
Könnyes a szemem ennyi volt a csoda,
de nem tudlak feledni többé soha.
Ég veled! Kár a könnyekért,
Búcsúzom egy álom véget ért.
Ez a legszerelmesebb szív,
Mely nem túr karcolást.
Mely inkább vérzik,
Mint szeressen mást.
Kép
Szeretni könnyű,de feledni nehéz,Mert a szív a múltba
1000x visszanéz.
Már nem sírok,de a szívem vérzik belül,
Már nem mosolygok,de a szememben szomorúgág ül.
Már hazudok is,hogy ne álljak az útba,
Már hazudok,hogy a szívem ne törhesd meg újra.
Már döntöttem,én nem állok közétek,
Már döntöttem,s most végleg elmegyek.
Már csak egy szót mondok,egy aprócska üzenet:
Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett!
Kép
Valahol messze szól egy dal,
Valahol mélyen vérzik egy szív,
Valahol halkan suttogják a neved,
Valahol valaki érted sír,
Valahol egy lélek keresi párját,
Valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát.
Valahol egy buta szív, felelőtlenül szeretett.
Valahol valaki több lett tőled, s kevesebb,
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol meg akart ismerni valaki,
Valahol egy arcon könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek, Te jelented az életet!
Nem sírok már, csak néha hull a könnyem,
Vígasztalom magam, hogy feledjelek könnyen,
De ha más karjában látlak meg Téged,
Visszatérnek emlékeim és százszor jobban fájnak, mint régen!
Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog
Egy kicsi kéz,melyet többé fogni, nem fogod,
Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,
Sok kicsi dolog, mit elfeledni soha nem fogok,
Mert egy szívnek darabja a tied, mit tőled senki el ne vehet.
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.
Szeretnék nevetni, szívemből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni.
Minden reggel melletted ébredni, édes csókkal álmodból kelteni.
Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz.
Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.
Ha látnád szemem csillogását, hallanád a szívem dobbanását,
ha tudnád mit érzek irántad, elhinnéd akkor, hogy mennyire imádlak.
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban.
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,
mit jelent forrón, őszintén szeretni.
Szeretni ne tanulj korán, de ha szeretsz, szeress igazán.
Mert az élet oly mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.
Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban.
Az igazi ok, az, hogy azért vagyok túl rajtad,mert most látom csak hogy ki is vagy valójában...
Néha mikor azt mondom "Jól vagyok", azt akarom, hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt:"mondd az igazat!"
Ha valaki nem emlékszik a múltjára, akkor nincs jövője sem ...
Valamikor, valahogy, a két világunk újra eggyé válik majd...
Hinned kell nekem, mikor azt mondom: elveszett vagyok nélküled ...
Felkelsz, és az arcodra egy mosolyt festesz, hisz ez is kell a mindennapos jelmezedhez ..
Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg ...
Tőled tanultam mindent, amit az összetört szívekről tudok.
Te magad légy a változás amit látni szeretnél a világban!
Életünket nem a lélegzetvételeink száma határozza meg,hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzetünk
Eldobhatnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni ...
Az igaz barátok akkor is melletted lesznek, ha az egész világ ellened fordul
Az embereket szárnyak nélkül nem hívhatjuk angyaloknak, inkább barátnak nevezzük őket :)
Nem számít hogyan néz ki egy nő. Ha magabiztos, akkor szexi is!
Mosolyogj! Ez összezavarja az embereket :D
A szerelem olyan mint a pillangó: ha túl erősen szorítod, összenyomod/összetöröd, ha túl lazán fogod, elrepül ..
Bármikor, mikor magányos vagy, gondolj arra: valaki, valahol rád gondol
Miattad nehéz megbíznom nemcsak magamban, hanem minden emberben magam körül ...
Az egyetlen ok, amiért valaki gyűlölhet, az az, hogy olyan akar lenni mint te
Mindegy hogy rossz vagy jó,tudni fogod a végén, hogy újra megtennéd, újra szeretnél egy nőt ...
A szerelem, amit érzek iránta fáj, igazán fáj, de tudom, hogy nem vagyok egyedül fájdalmammal...
A bátorság nem abból áll, hogy magunk keressük a bajt
Nevetnek rajtam, mert más vagyok, mint ők ... de én is nevetek rajtuk mert ők mind egyformák!
Az igazi ok az, hogy azért vagytok túl rajtad, mert most látom csak hogy ki is vagy valójában ...
A szerelem nem csak ölelésről, csókokról, "szeretlek"ekből és "hiányzol"okból áll.. szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban amikor éppen Rá gondolsz
Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni; de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz
Egy másodperc alatt csókolhatsz, egy perc alatt szakíthatsz, de sohasem felejthetsz!
Hogy várod el tőlem hogy magányosan éljek, miközben az életem körülötted forog ?
Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből..
Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont :(
Az ember kapaszkodnbak valamibe, de csak azért, mert attól félnek, hogy még egy ilyen nagyszerű dolog nem fog velük megtörténni újra
A megbocsátás egy egyszerű szó, de annyira nehéz megtenni miközben megbántottak..
Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak, valaminek, amit nem vártunk, valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tűnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
"Olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni".
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
Most jön a szöveg halála. A szerzőt adják el, aki egy popsztár, érted. Mint Madonna, nem a dalai miatt veszed meg a lemezt, hanem miatta. Ő maga saját legfontosabb terméke. Legyél ütős, legyen benned valami, hogy az emberek konzumálni akarjanak, téged, pont téged, a szövegeden keresztül, mely már nem olyan fontos.
Hogyan írhatnám meg a novellát úgy, ahogy az megtörtént, anélkül, hogy újrateremteném?
A tudományban nincs költészet.
Nem tudom, vajon igazi vagyok-e, vagy csak az egyik regényem hőse.
Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd.
Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.
Vers és szimbólum ősidők óta összetartozik, mint kalóz meg rum.
Néhány ember azt hiszi, hogy szereti a zenét, de fogalmuk sincs, hogy valójában mi a zene.
A zenében nincs helyes vagy helytelen, tudod? Csak minden egyéb a kettőközött.
A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.
Ha hallasz egy dalt, ami sírásra késztet, és már nem akarsz többet sírni, akkor nem hallgatod többé azt a dalt.
Nem akarom megmagyarázni a szövegeimet. Azt akarom, hogy mindenki a saját asszociációit hallja ki belőlük. A szerelmet mindenki másképp éli át.
Van egyfajta tökéletlen zene, ami éppen tökéletlenségénél fogva ragadja meg az ember szívét.
Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne - én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.
Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.
Nem is olyan sokkal ezelőtt a hajósok még azt hitték, a tenger szeszélyes, és az iránytű a sárkányok birodalmát is megmutatja. Eszembe jutottak azok a felfedezők, akik a világ végét keresték. Hogy félhettek leesni a földkorong szélén, és hogy meglepődtek, amikor a mélység helyett soha nem látott, csodás tájak tárultak a szemük elé.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Az emberi szív csak meghatározott mennyiségű kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte.
Ha hagyod, bármelyik szó nevetségessé válhat.
A szó, mademoiselle, nem egyéb, mint a gondolat burkolata.
A szavakkal az a baj, hogy azt az érzetet keltik bennünk, hogy meg tudjuk értetni magunkat és meg tudjuk érteni, amit a másik ember mond. De amikor megfordulunk és szemtől szemben találjuk magunkat a sorsunkkal, rájövünk, hogy nem elegendőek.
Röviden és homályosan fogalmazzatok!
Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Aki nem ismer idegen nyelveket, mit sem tud a magáéról.
Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia.
A gúnyolódás némileg megvédi a gúnyolódót a magány fenyegetésétől. Másokat kigúnyolni csapatban szokás, míg az, aki a gúnyt elszenvedi, mindig egyedül marad.
Nem vagyok igazán ostoba. Pedig annak tartanak. Az emberek nem sejtik, hogy pontosan tudom, milyenek, és nagyon utálom őket.
Ha valakin mindig átnéztek, gyakran megalázták, vagy tehetetlen haragot ébresztettek benne, és az élete már amúgy is szürke és céltalan, gondolom, úgy érzi, hogy ha a sötétben vagdalkozik és talál, akkor megbünteti azokat, akik boldogok és jól érzik magukat a bőrükben.
Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.
A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.
Ha gyűlölünk valakit, akkor annak képében olyasmit gyűlölünk, ami bennünk van. Ami nincs meg bennünk, az nem zaklat fel
A földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.
Fájdalma az én szenvedésem is, megkönnyebbülése a reménységem, haragja a büntetésem, hálás tekintete a jutalmam.A mély tanítások megértésének egyetlen módja van - azok tanítása. Ezért mondom mindig: ha valami beléd szivárgott tőlem, azt add tovább; tanítsd másoknak is, segítsd a többi embert meditálni... És egy nap csodálkozva tapasztalod majd, hogy ezáltal saját meditációd is mélyebbé válik: a legnagyobb meditáció mások segítésén keresztül történik veled. Meditáció közben sok minden történik. Már akkor is, ha te magad meditálsz, de még inkább akkor, ha képes vagy valaki mást tanítani a meditációra. Akkor te teljesen kívülállóvá, elfogulatlanná válsz - és ez egy mély belső csendet hoz magával. Annyira megtelsz együttérzéssel, ahogy a másiknak segítesz, hogy valami veled kezd el történni.
A részvét nem azonos a szeretettel. Soha nem tudja elfeledtetni a szeretet hiányát. Mert ez a szeretetben a különleges, nem lehet megjátszani.
A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.
Vannak emberek, akikkel mélységesen együtt érzünk... akiket mélységesen sajnálunk, mert hatalmas terhet cipelnek.
Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenőíróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott... Mi? Az, hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegős semmit, ami megmaradt.
Tudod, én azt hiszem, az mindig mindegy, hogy rossz szándékból vagy csak butaságból, oda nem figyelésből ölnek. Az áldozatnak mindenképpen mindegy.
Semmi sem hiábavaló, amíg te magad nem tartod annak. Ez az én elméletem.
Néha, ha ránézek más emberekre és az életükre, és azokra a dolgokra, amiket valóra váltottak, és én nem tettem, akkor ránézek az egyik gyerekemre és tudom, hogy egyetlen napot sem vesztegettem el, és hogy milyen fontosak még az előttem álló napok.
Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.
Nagyon kérlek, hallgass meg. Aztán nem is bánom, ha itt hagysz, mert akkor én úgy is elemésztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése